Valamennyi kimondott, vagy leírt szó közül ezek a legszomorúbbak: lehetett volna!
Nem kellene, hogy szeresselek, s törődjek veled. Nem kellene úgy élnem az életem, hogy folyton arra vágyjak, hogy velem légy. Nem kellene azon elmélkednem, hogy vajon merre jársz, s mit teszel. Sajnálom, nem tehetek róla. Szerelmes vagyok beléd. :((
És mi az élet, ha nem az álom keresése? Az álomé, hogy valaki azt mondja: igazából, teljes szívből szeretlek!
Tudom úgyse lesz az enyém, mégis szaladok, de az évek során egyre lassabban haladok, a körülvevő emberek, csak néznek rám bután, én pedig csak futok. Futok az álmaim után...
Mostantól úgy gondolok rád mint egy egyszerű hétköznapi fiúra akit bármikor képes lennék szeretni, de nem te leszel az egyetlen. Nem fogok miattad sírni, és nem fogok rád várni. És észreveszem hogy más fiúk is léteznek. A szívem mélyén még mindig reménykedem, de nekem is szükségem van a boldogságra. Nem fogok miattad mindent veszni hagyni úgy, hogy még csak nem is vagy az enyém. Fáj, és nagyon nehéz, de tovább kell lépnem, és most az egyszer nem miattad, hanem magam miatt..
Ígérem nem zavarok többé, s most már végleg elmegyek. Egy lány félre áll az utadból. Köszönöm a könnyes éjszakákat, köszönöm, hogy szerethettelek. Egy világot törtél össze bennem, ne hidd, hogy könnyen elfelejtelek.
Elszorul a torkom, ha szembe jössz velem. Elárul az arcod, de nem beszélsz te sem. A boldogságunk mellett csendben elmegyünk. Mondd: Miért jó így nekünk?
Ha szeretsz valakit, tiszta szívből, akkor sohasem felejted el. Nem számít mi történt, mennyi idő telt el, szeretni fogod. Úgy érzed túlléptél, hogy többé már nincs rá szükséged, a szívedben mégis úgy őrzöd az emlékét, mint életed tavasza. S egyszer, ha szembejön veled, rád mosolyog, s életedről kérdez, csak annyit tudnál felelni: hiányos... Mert este, mikor lefekszel, párnádra hajtod fejed, elindul a kisfilm, peregnek az emlékek és a könnycseppek. Mindig is szeretni fogod, történjen bármi..
Eljön egy pillanat az életedben, amikor rájössz, hogy ki az, aki igazán számít; hogy ki az, aki sosem számított; ki az, aki többé nem fog és ki az, aki mindig is számítani fog.. ezért ne aggódj azok miatt, akik már a múltad részei: megvan az oka annak, hogy a jövődben ők miért nem szerepelnek.
Utálom a reményt! Az élet akár mennyire meggyötör és összetörti a szívemet, a remény mindig él. Azt mondom, hogy már nem érdekel és nem foglalkozom vele, mert tudom, hogy nem kellenék neki, de valahol belül, a remény mégis él. Bíztat, hogy egyszer eljön az én időm, teljen az hónapokba vagy évekbe, de elfog jönni, és ÉRTE megéri várni. Közben nem fogom fel, hogy ez egy haszontalan és időpocsékló várakozás, mivel ez az idő sosem fog eljönni...
Boldognak szeretném látni. Nem számít,hogy kivel vagy hogyan. Találjon valakit,aki megbecsüli,és úgy szeretni,ahogy nekem kellett volna. Találjon valakit,aki úgy látja Őt,ahogyan Én!
Az embert nem a fájdalom öli meg, hanem a remény, amiben csalódott...
El akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám, és én ezt tudom..
El akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám, és én ezt tudom..